Az analóg légifényképek idején a mérőkamerákat speciális rögzítőberendezés tartotta a repülőgép belsejében, hogy a pozíciója a lehető legpontosabban ismert legyen az ortofotó előállításához. A digitális képek és a nagyteljesítményű számítógépek segítségével képesek voltak olyan eljárást kidolgozni, ami az elkészült képek alapján képes meghatározni a kamera eredeti helyzetét. Ehhez a nagy átfedéssel (általában 80%) készült egymás melletti felvételek mintázatát használja fel: először több szomszédos képen megkeresi az azonos pixeleket. A szomszédos képek készítése között a fényképezőgép értelem szerűen elmozdul (pl. a drón repül vele), így a megtalált pixelek elmozdulása alapján, képes a pixel térbeli helyzetét pontosan meghatározni. Kellő számú felismert pixel esetén a lefényképezett objektum teljes térbeli alakja visszanyerhető.
