A mérnökök hamar felfedezték a fotózásban rejlő lehetőségeket. Bár a Camera Obscuráról már 997-ből is ismert feljegyzés, fényképezésről csak a 18. századtól beszélhetünk, amikor először sikerült megoldani a kép rögzítésének kémiai eljárását. Mivel a perspektívának ismerete már a középkorban kialakult (Leonardo da Vinci, Abrecht Dürer, Johannes Kepler), Luis Daguerre és Joseph Nicéphore Niépce találmányának köszönhetően hamar gyakorlattá vált a fotogrammetria. Ez nem más, mint a fényképmérés tudománya, vagyis a fényképek azon tulajdonságának kihasználása, hogy az a valóság perspektivikusan leképzett valósághű képe. Magyarország élen járt a fotogrammetria használatában: a selmeci Erdészeti Akadémián már 1882-ben cikk jelent meg a témáról Ujsághy Zsigmond tollából.
A mai kor számítástechnikai fejlettségén ez a tudomány is átalakult: a számítógép és a digitális fényképezés következtében a fotogrammetria nagy számításigényű megoldásokkal pontos 3 dimenziós modellek előállítását teszik lehetővé. Ezeket a megoldásokat már a mindennapokban is használjuk: az autók 360 fokos tolatókamerája, a robotporszívók tájékozódása, vagy éppen épülethomlokzatok pontos felmérése is fotogrammetriát használ.
